Visszatérő

Krisztina álma(i)

... visszatérő álmom, hogy a farkasok megesznek, és mindig érdekelt, főleg akkor, mikor egész éjjel menekültem és másnap fáradtan ébredtem, hogy mégis miért álmodom ezt. Hát ez most már nem igazán érdekel. :-) Kitapasztaltam, hogy mikor álmodok ilyesmit, és azóta nem okoz gondot kicselezni a farkasokat... szerencsére. Aztán, mikor már kezelhetővé vált a farkas szitu, jöttek a legváltozatosabb erőszakos, betörős, késelős, fejbelövős, űrlényes álmok; egy dolog közös, nekem mindig menekülni kell... aztán vagy meghalok vagy nem. A különbség az a farkasossal szemben, hogy sokszor felülmúlok egy egy éjszakás véres krimit, és mindez velem történik, na, de sebaj... eljött megint az idő, hogy már nem féltem magam annyira, és az álom második felére én csinálom ki a többieket... mit mondjak, azért ez sem megkönnyebbülés... az egész napos munka és megmérettetések után este az életemért küzdök... ez több mint "fantasztikus" és sokszor érzem, hogy nem tudok rendesen pihenni. De elkanyarodtam a témától, mert a mai álmom az, ami igazán nyugtalanít, csak gondoltam, leírom a fejlődésének történetét, mert azt hiszem, kell, hogy köze legyen az előzőekhez. Elviselem azt, ha egy éjszaka alatt körbe kell futnom egy erdőt, hogy aztán széttépjenek a farkasok vagy azt, hogy az otthonomban fejbe lőjenek kétszer, aztán még hasba szúrjanak, mert még mindig élek, de ha van valami, amit biztos nem tudok feldolgozni, és nem is vagyok hajlandó több ilyen álomra!, az az, hogy a családomnak valami baja lesz. Talán értelmetlen írnom, mert jól tudom, hogy a félelmeimhez van köze annak, amit álmodok, nem tudom, tudok-e olyasmit kapni, ami után megnyugszom. Az talán az lenne, hogy ők sose haljanak meg. Nekik nincs semmi bajuk a való életben: édesanyámnak, édesapámnak és az öcsémnek, ők a világ legjobb emberei... és folyamatosan azt álmodom, újabb filmbe illő brutális álmok, hogy egy közös kiránduláson vagy alkalommal, amikor mindannyian együtt vagyunk, történik valami. Vicces, amúgy múlt héten a World Trade Centerben voltunk, amikor összeomlott, és nem is meglepő, de én túléltem... én mindig túlélem, és nem is félek magam miatt, tudom, hogy túlélem. Őértük aggódok, nekik általában lesz bajuk... és utána könnyes búcsúzkodás, mert persze mindig van idő még beszélni. Ma is ez történt, ma egy repülőgép-szerencsétlenséget sikerült túlélnem, és az egyetlen dolog, ami vigasztal, hogy az egyetemem épületére esett a gép :-) Anya jól volt, a testvérem már kevésbé, és nem szeretném leírni, hogy apával mik történtek, mert akkor biztos nem tudok visszaaludni. Tudom, hogy ez olyan, hogy elmúlás, meg a gyerekek tovább élnek, mint a szüleik és nyilván persze... de nem kell, hogy minden éjjel emlékeztetőt kapjak erről a fájdalomról. Mit tehetnék? Szeretném, ha azt mondaná, az álmaimnak nincs közük a valósághoz, és megnyugszom!
Az irományom a vezetéknevem közzé tétele nélkül megoszthatja.
Köszönöm a segítséget, jó, hogy van ez a blog.

Összetett álom-rendszer, amely azért meglehetősen egy irányba mutat. A közös nevező a veszteség, illetve a veszteségtől való félelem.
A farkasok népe nagyon szabad nép, álombéli tagjai vadul, keményen tanítanak valamire. Mire? Ha a farkasok megesznek, bennük szabaddá válok. Krisztina mintha ettől a szabadságtól menekülne "éjt nappallá téve" (közben meg attól is tartva, hogy a nappal éjjé válik: "szeretném, ha azt mondaná, az álmaimnak nincs közük a valósághoz"), míg csak nem sikerül kicseleznie a szabadság követeit. Kulcs lehet ez: "az életemért küzdök". Hogyan? - meneküléssel. Már össze is foglalhatjuk, mi elől menekül:
1. A szabadság elől
2. A veszteség elől
Ez azt is jelenti, hogy a szabadság és a veszteség összekapcsolódik; más megfogalmazásban: a szabadság ára valamilyen veszteség. De erről majd később.
És hogyhogy az életemért küzdök? Úgy, hogy életszakasz-váltás idején kap "minden éjjel emlékeztetőt" kap a változás fájdalmáról. Ez a folyamat nem csak sima figyelmeztetés, hanem kitartó és sürgető figyelmeztetés, hogy vágjon bele ebbe a fájdalomba, pontosabban abba az útba, amely - sajnos, nem sajnos - ezzel a fájdalommal (is) jár.
A farkasok fog-vicsorítva mondják: hagyd el a családi kötelékeket, és éld most már a saját életedet - válj szabaddá a magad - és majd kinek? a - számára!
Ez tényleg félelmetes. Elhagyni a családot, mikor pedig "ők a világ legjobb emberei". "Mindannyian együtt vagyunk, történik valami" - mindig valami rossz, de azért nem végzetes, mert búcsúzni mégis mindig van idő! "Utána könnyes búcsúzkodás" - tehát búcsúzni kell. Elválás. Ez a veszteség. Azért félelmetes és szorongással teli ez az egész, mert ha meghallom és megértem a farkasok szavát, és követem őket, akkor mi történik a családommal?! - el fogom veszíteni őket! Mi történik akkor velük - kiváltképp apával? Ha én elveszítem őket, akkor ők elvesznek, olyan elveszettek lesznek - és azt én nagyon nem szeretném, akkor inkább el sem indulok...
Úgy tűnik nagyon erős Krisztina családi köteléke, különösen apával, hiszen az elválást ő sínyli meg leginkább az álmokban.
Egy rendszer felbomlásának szükségszerű szakaszához ért az élet Krisztinában - a régi családi kapcsolatrendszernek meg kell változnia (persze azért, hogy valami új létrejöhessen, illetve kibontakozhasson!). Ez ijesztő, küzd is ellene rendesen, csakhogy az álmok nem tágítanak!
Az egyetem épületére eső gép - az egyetem a hétköznapi valóságban a zsilip gyermekkor és  felnőttkor között. Még tanulok, de ha befejezem, akkor visszavonhatatlanul kezdődik az önálló, a 'pirosbetűs' élet. Az addigi családból végképp ki kell kerülni, ha saját életet akarok kezdeni, folytatni - egyáltalán megtalálni: ki is vagyok én?. Ebben az álomban ezt az átkötő szakaszt "sikerült" lerombolnia, még nevető arcocskát is rajzolt, juhéjj, nincs egyetem, nincs végzés, nincs felnőttkor, maradhatok a családban... Krisztina, nincs mese, meg kell találnia a saját szabadságát, erre figyelmeztetik az álmai, amelyeknek - nyugodjon meg - "nincs közük a valósághoz", a hétköznapi, fizikai valósághoz legalábbis tényleg nincs. A szülei, az öccse - különösen apa, akihez, úgy tűnik a legjobban kötődik - "túl fogják élni", ha leválik a családról! Ugyanakkor az álmai által - nem is sugallt, hanem már-már - ordító üzenet ez: elérkezett az idő, állj a saját lábadra, hagyd el apádat és anyádat...
Lehet, hogy ez fenyegető, de azzal, hogy velük marad, nem teheti őket örök-életűvé, viszont elveszítheti a saját életét - "én mindig túlélem... nem is félek magam miatt... Őértük aggódok... ők sose haljanak meg...". Nem mentheti meg őket azzal, ha nem áll a saját lábára. Itt akadt el, úgy tűnik, fel akarja áldozni magát a családért. Ezt a családja egészen biztosan nem várja, ha pedig mégis, annál inkább és annál gyorsabban meg kell keresnie a saját útját!!!
Jó ez a WTC is. Iker-Torony volt a neve. Tehát egészen közeli kapcsolat összeomlását jeleníti meg az álmában - olyan közeli a kapcsolat a családjával, ami igazából csak ikrek között lehetséges.
Ráadásul: Trade - kereskedelmi. A szabadságnak ára van: a félelmek, az átmeneti elbizonytalanodás, a kockázatok vállalása, a gyermeki szerep elhagyása (a szabadság farkasai megeszik a családban kötött énrészeimet, a gyermekségemet), a felnőtté válás, satöbbi. De ha nem találja meg, nem vívja ki, nem néz szembe a félelmeivel, amelyek mögött ott az önállóság, és nem megy át érte rajtuk, na, az az igazi veszteség! Talán erőt ad, ha tudatosítja: a farkasok befogadják és segítik, akár Mauglit, aki épp a farkasok között érett szabad felnőtté, és vált félelmeivel - Kával, a Majomkirállyal, Shirkánnal - megküzdve alkalmassá a saját életre, a saját, önállóan választott kapcsolatra! Ez is kulcsszó: választott! Igazi választás csak szabadságból lehetséges!


Krisztina, csak bátorítani tudom: ne azzal foglalkozzék, mi lesz a családjával, ha elindul a saját útján, hanem azzal, hogy mi is a saját útja! Ne arra összpontosítson, hogy mit veszthet, hanem figyelje, mi mindent nyerhet azzal, ha elindul! A megújulás van az út végén, ami egyben egy új út eleje...
"...AKI MEG AKARJA TARTANI AZ Ő ÉLETÉT, ELVESZÍTI AZT; AKI PEDIG ELVESZÍTI AZ Ő ÉLETÉT..., MEGTALÁLJA AZT..."
Máté evangéliumának talányos tanítása így is értelmezhető: aki meg akarja tartani a jelenlegi életét, elveszti a jelenlegit is meg a jövendőt is, aki pedig hagyja elveszíteni a jelenlegi életét, az megtalálja a jövőbelit (és - utólag majd - a jelenlegit is)!

Nagyon jó álmok, nagyon tanulságosak, nagyon segítők, nagyon biztosan mutatják az irányt; szüleit, testvérét pedig ne féltse - ne keverje össze az ő életüket a maga álmaival! Erősek ők is - ha bajuk adódik, meg tudják oldani (nem is volna jó, ha valaki más, pl. maga oldaná meg a nehézségeiket őhelyettük!!!).
Ha bajos elindulnia, segíthet egy családállítás egy jó szakember vezetésével vagy egy beszélgetés valakivel, aki nagyon tud figyelni, de ne késlekedjen tovább, induljon!
Köszönjük, hogy megosztotta az álmait, szép történetét. És persze jó utat!

< < < < < < < < <

Hamuba sült pogácsa:
Petőfi a Szabadságnak azt a szakaszát írta meg a Farkasok dalában, amely még az elszakadás fájdalmát hordozza csak - az "átlőve oldalunk" a kezdetek jellemzője, és követi majd az az öröm és derű, amely a szabadsággal való otthonosság kialakulása után talál az ember gyerekére, amikor a félelem-fájdalom kettősét felváltja a lehetőségek, 'a süvöltő zivatar' után kitisztuló láthatár békéje és nyugalma... Viszont a témát remek összehasonlításban tárgyalja a Kutyák dalával, amely meg a családban ragadás metaforája lehet most a számunkra. Ferenczy pedig jó kontrasztosra egybegyúrja itt a kettőt - mintha még majd csak ez után válna szét a két út: maradni vagy elindulni - akárcsak Krisztina álmaiban...
(A vers-szöveg a képernyő alatt kicsomagolható, és olvasható)