Élők sorából...

Dóra álma


A tenger felől közelítünk egy parti kisváros felé az osztálytársaimmal, barátnőimmel. Annak a tengerparti kis városnak valamilyen rossz, gonosz ura van, és az a rendelkezése, hogy a szüleinknek meg kell halniuk.
És a szüleink meg csak állnak sorban a városka utcáin, és csöndben, megadóan várják, hogy ők kerüljenek sorra.
Nagyon rossz ezt látni.

Édesanyja küldte be ezt "mesét" Dóra engedélyével, aki nemrégiben mondta el gyermekkorában éveken át és gyakran visszatérő álmát. Dóra édesanyja jól meglátta az összefüggést az Augusztusi síelés álommal (előző bejegyzés), ez is indította arra, hogy közzétegye az álmot.
A síelő ott azt érzékeli, hogy szülei már nem érik őt utol, ők már nem érnek el az adott helyig, ebben az álomban pedig Dóra (és kortársai) azt érzékeli(k), hogy szüleik előttük távoznak az élők sorából.
Valóban sorban állnak ebben a tényleg meseszerű álomban. A hasonló népmesékben a várost egy gonosz sárkány uralja, aki általában - szűz - leányokat kér, pontosabban követel a folyvást gyászoló várostól.
Esetünkben viszont a szülőket emészti el egy gonosz úr - nyilvánvalóan maga a Halál. Ezért nem is hangzik el, hogy gyilkosságokról lenne szó. Lenyűgöző, ahogy az álom letisztít mindenfajta cselekvést, a szülőket kizárólag a sorukra váró emberekként ábrázolja, gyakorlatilag csak a puszta valóságot, a legközvetlenebb kapcsolatot mutatja élet és halál között.
Az álomban a halál, az elmúlás tényével szembesülő gyermek szorongása jelenik meg egyfelől szülei várható, de pontosan meg nem mondható időpontban történő távozásával kapcsolatban.
Másfelől, közvetve, csírájában, még kibontatlanul ugyan, de ott van már ebben a szorongásban a saját halál félelme is, hiszen a gyermekből-szülő összefüggés ebben a korban már nyilvánvaló tudás a gyermekek számára, amint az apás-anyás, házasságosdi szerepjátékaikból is kiderül.
Mi még a nemlétezés elfelejtett partjaival a hátunk mögött és a születés, a szabadság végtelen tere és ideje tenger ("tenger sok időnk van még addig...") felől közelítünk a falak korlátai által keretezett és létező város felé, ami innen nézve még a túlsó part, de előbb-utóbb nyilván mi is kikötünk, és várunk majd mi is a sor(s)unkra, ahogy őseink teszik most az utcákon állva.
Szokásos emléke-élménye akár már a harmincasoknak, korai negyveneseknek is a ráismerés, hogy gyermekként maguk is milyen végtelenül öregnek látták azt a korosztályt, aminek most már ők is tagjai. A valahai gyermek szemével látjuk magunkat olyan öregnek magunkat olyan életkorban, ami ténylegesen még messze van az öregség időszakától.
Ekkortájt azonban már kezdjük felismerni magunkban az érlelődő halált, kezdünk várni mi is a sorunkra, mint a Dóra-gyermekek.
Érdemes megfontolni magunkban, hogy miközben mi adunk életet a gyermekeinknek, az ő szemükben mi már a halál fiai vagyunk, bennünk látják meg a halált, és rajtunk keresztül kerülnek kapcsolatba vele.
Kahlil Gibran Prófétája innen nézve sem véletlenül mondja: Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek...
A művelődéstörténet nagy folyamában a Rák csillagmitológiai egysége hordozza ezt a tudást: a fiait saját vérével tápláló pelikán (-szülő) jelképe egyértelműen közli: ha megszülted a gyermekedet, véreddel táplálod őt, s miközben te így fogysz, ő úgy gyarapodik. A te életed napja leáldozóban, az övé felemelkedőben.
Az e folyamattal való gyermeki szembesülés és e folyamat elfogadása, integrációja a gyermek számára a halálba való beavat(ód)ás.
Dóra álma ilyen beavatás-álom, amely számunkra, szülők - valahai és mindenkori gyermekek - számára is sok tanulsággal szolgál.

- - - - - - - - -     - - - - - -    - - - - - - - - -

• Egyetlen álom-elemzésről sem mondhatjuk, hogy teljes. Ha gondolatod, kérdésed van, írd meg. Együtt nyitogatjuk az álmot.
• Saját álmodat is itt, a megjegyzéseknél írd meg, ha azt szeretnéd, hogy fűzzek hozzá pár értelmező mondatot. Lehet, hogy nem szeretnél személyesen megjelenni a megjegyzések között. Ez esetben küldj személyes üzenetet (a lapon, jobb oldalt fent találsz ilyen felületet), álmodat névtelenül, csak neved kezdőbetűivel fogom közzétenni; vagy ahogy rendelkezel.

Augusztusi síelés

F.S.M. álma:

Augusztus van, mégis síelek. Nekiindulok, mögöttem a családtagjaim. Széles pálya, középen egy szürke csík, azon nincsen hó, de jól siklik rajta a léc. Élvezem a sebességet, mikor észreveszem, hogy ez egy síugró-rámpa, ha ellódulok róla, túl magasra röppenek, annyira nem tudok síelni, biztos összetöröm magam. Fékezek, ahogy csak tudok. Épp a végén meg tudok állni, elvesztem az egyensúlyom, eldőlök, és a rámpa széléről oldalt lepottyanok a hóra. De ez nem fáj, inkább vicces. Onnantól széles szlalomban síelek lefelé, nagyon jó. Lejutok a középső állomásig, itt balra kanyarodik az út, be is szűkül, és kissé felfelé emelkedik. Rá kell segítenem, hogy a következő lejtőig eljussak.
A második szakasz szűkebb, épp, hogy lehet rajta szlalomozni. Már nem nyílt a tér kétfelé, ez valójában egy kicsit szélesebb ösvény, kétoldalt sűrű erdő. Közben a hó egyre kásásabbá válik. Eszembe jut, hogy szólnom kéne a családtagjaimnak, a középső állomásról inkább ne jöjjenek tovább, hanem libegjenek vissza a tetőre.
De én már megyek tovább. Kifejezetten nedves a hó. Előttem egy anya a lányával síel. Lassan közelítek hozzájuk. Gondolkodom, hogyan kerüljem ki őket. Megelőzöm őket, ők talán bocsánatot kérnek az ügyetlenkedésükért, ami máskülönben szóra sem érdemes. Innentől egyre vizesebb a pálya, az alja gyakorlatilag tiszta víz, szinte vízisíelek. Érdekes, hogy mégis egyre jobban élvezem, egyre magabiztosabbak a mozdulataim, szemben az indulás bizonytalanságával. Inkább csak annyi, hogy nem tudok kibontakozni a szűk hely és a magas víz miatt.
Leérek a pálya aljára, ott egy épület mellett bekerített terület van, sok magasfeszültségű vezeték indul innen a földből meredeken fölfele. Látok itt síelőket, mégis azt hiszem, hogy az alja még lejjebb van, kissé túlcsúszok, mikor látom, hogy mégis az volt a végállomás.
Visszalépdelek nehézkesen az alapállomás épülete felé.
Itt belém vág a gondolat egy kevés bűntudattal, furcsa érzéssel fűszerezetten: hogy fognak tudni itt lejönni a szüleim; és látom a meredek pályát, de főleg a vizes második szakaszt, amiben nagyon nehéz síelni. Az jut eszembe, hogy ezt már hogy tudhatom egyáltalán elmondani nekik.
Túlzottan eljöttem tőlük, nem törődtem velük, hogy ők bírják-e az iramot, a pályát egyáltalán.

Kedves FSM, ez a sípálya életpálya. Valóban augusztus van, de az álomban téli esemény zajlik. Leleveleztük, hogy december végi születésű vagy, vagyis életed pályája ténylegesen télen indult. Nem havon, ez még egy más közeg, ugyan tél van, de ez még hómentes, talán a szülőcsatorna. Nagy lendülettel kezdtél, de valamitől megijedtél, befékeztél, nem bíztál magadban. Itt a születés pillanata, mikor kipottyansz a hóra. A megtorpanásoddal együtt jól indul az egész, noha a "biztos összetöröm magam" kifejezés megélt halálfélelemre utal.
Ahogy előre haladsz, egyre szűkül a pályád. Ez természetes jelenség is lehet: az ember lehetőségei ténylegesen is beszűkülnek, ahogy idősödik. Egy kisgyermek még - elvileg - bármi lehet, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, de egy ponton már csak néhány valami, végül már csak éppen az, amivé válik, vált. Persze lehet az is, hogy ez a szakasz a Te szempontodból egyéni jelentéstartalmat (is) hordoz.
 
A másik az erdő -
"Az emberélet útjának felén
    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
    mivel az igaz útat nem lelém.
[Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon]..." (Dante, Isteni színjáték)

Életközépi helyzet, nehéz terep, lucskos talaj, kevés lehetőség.
Egy nő és egy kislány lassítja a mozgásodat, anya és lánya. Ezek lehetnek női énrészeid, lehet a saját családod is, én nem tudom, de Te talán már igen.

Végül eléred a végállomást. Ez azonban nem a Te végállomásod, elsőre még túl is futsz rajta, vezet még tovább az utad, ez most inkább egy megtorpanás.
Az álom vége adja az álom kulcsát. Szüleidet hátrahagytad, félelem, bűntudat érzése kerít hatalmába: túlzottan elhagytad, megelőzted őket, eljutnak-e még ők is idáig, hogyan fogod tudni értesíteni őket, hogy tudnak ezen a nehéz pályán utánad jönni?
Az álom azzal szembesít, hogy nem fognak utolérni. A fiatalabb nemzedékek megelőzik őseiket. Van átfedés, van közös idő, de a fiatalok mindig előbbre járnak, és ez így van rendjén. Úgy tűnik, valami hatásra most szembesültél szüleid korával, avval, hogy te - minden bizonnyal - tovább fogsz élni, mint ők.
Ez nagyon természetes és nyilvánvaló gondolat és tény, mégis, mikor az ember szembesül vele, mikor pőre érzelmekkel megéli mindezt, az megrázó lehet.
Te az egyre nehezebb pályán mégis egyre magabiztosabban haladsz, még élvezetet is találsz az előrejutásban, de egy ponton észre kell majd venned, szüleid már nincsenek veled, és nem is lesznek.
Ez e felismerés egy magas feszültségű pont, itt kicsit időznöd kell (majd), mielőtt továbblendülsz addig a pontig, ahonnan már Te nem mész tovább. De erről a szakaszról az álom most nem beszél.

- - - - - - - - -     - - - - - -    - - - - - - - - -

• Egyetlen álom-elemzésről sem mondhatjuk, hogy teljes. Ha gondolatod, kérdésed van, írd meg. Együtt nyitogatjuk az álmot.
• Saját álmodat is itt, a megjegyzéseknél írd meg, ha azt szeretnéd, hogy fűzzek hozzá pár értelmező mondatot. Lehet, hogy nem szeretnél személyesen megjelenni a megjegyzések között. Ez esetben küldj személyes üzenetet (a lapon, jobb oldalt fent találsz ilyen felületet), álmodat névtelenül, csak neved kezdőbetűivel fogom közzétenni; vagy ahogy rendelkezel.

Két bor

Z.R. álma

Valamilyen borünnep vagy fesztivál. Két kis borház között kell választanom, hogy melyiknél vegyek bort, ehhez a bodegához menjek vagy ahhoz.
Ez a választási lehetőség teljesen kicsinál, szorongani kezdek, nem tudom, mit tegyek, szinte pánikba kerülök, erre is ébredek. Érthetetlen, miért volt ez ilyen rossz álom.

A választás végzetes következményétől való félelem jelenik meg ebben az álomban. Élet-halál kérdéssé válik a választás. Elvileg érdektelennek is nyilváníthatnánk, ha a kísérő érzelmek nem lennének olyan erőteljesek.
Egy valahai választás újra való megélése az álom lényege. Valaha történt egy választás, ami érthetetlen, indokolhatatlan, ahogy igazából nehéz volna értelmesen választani két borház között is.
Két egyenrangú lehetőség közül az egyik kiesik, ha a másikat választom.
Akár magzati ikres helyzetre is utalhat. Annak a ténynek az igen korai megtapasztalása, hogy a választás nem rajtam múlik, a választás igazából érthetetlen, és bár én vagyok az életben maradt testvér, világos, hogy a döntés érthetetlen voltának megfelelően én is lehettem volna a halálra kiszemelt.
Nem tudni, mi alapján történik a választás, de a választás messzemenő következményekkel jár, én is lehettem volna az áldozat, és áldozatot követelhet a választásom. Ezért ilyen nehéz dönteni, ezért vált ki a helyzet ilyen heves - részben halálfélelmes - érzelmeket, miközben maga az életkép ezeknek az indulatoknak, félelmeknek a megjelenésére semmiképpen nem ad magyarázatot.

Érdekes volna tudni, mi hozta elő Belőled ezeket az érzéseket, mitől időszerű most a számodra a választás, az ikres helyzet (szorongása).

- - - - - - - - -     - - - - - -    - - - - - - - - -

• Egyetlen álom-elemzésről sem mondhatjuk, hogy teljes. Ha gondolatod, kérdésed van, írd meg. Együtt nyitogatjuk az álmot.
• Saját álmodat is itt, a megjegyzéseknél írd meg, ha azt szeretnéd, hogy fűzzek hozzá pár értelmező mondatot. Lehet, hogy nem szeretnél személyesen megjelenni a megjegyzések között. Ez esetben küldj személyes üzenetet (a lapon, jobb oldalt fent találsz ilyen felületet), álmodat névtelenül, csak neved kezdőbetűivel fogom közzétenni; vagy ahogy rendelkezel.